Magyar Miklóssal, a hely megálmodójával beszélgetünk, de először nem kevésbé érdekes életútjáról faggatjuk.

– Németországban, Aachenben születtem a holland-belga határnál. Édesapám a Vas-megyei Jánoshalmáról származik. Nagyapám körzeti állatorvos volt ott. Én először 3 hónapos koromban jöttem Magyarországra, amikor a szüleim itt nyaraltak, de erről az élményről nem tudnék beszámolni – nevet Miklós. – Viszont a későbbiekről igen: mindig szerettem itt lenni. A szüleim nyaranta beutazták a fél világot, de én valahogy mindig Magyarországra vágytam. ’98 nyarán a Balatonnál – ahogy mondani szokás – becsajoztam.  A történet aztán kezdett komolyra váltani, feleségül vettem a lányt. Anett viszont azt mondta, nem szeretne Németországban élni, ide köti minden, a szülei, barátai, így hát én voltam, aki „összepakoltam” és Tatára költöztem.

Németországban vendéglátó szakmát tanultam, mikor ideköltöztem Tatára agyaltam sokat, hogyan fogjak hozzá, mert tudtam, hogy a vendéglátás egy elég komplex téma.

A Ferencmajorra egy barátommal jöttem ki, ő vásárolt ott egy telket. Közben körülnéztem, hogy milyen épületek vannak itt. Olyan rossz állapotban voltak, hogy bárki más azonnal ledózerolta volna, de én láttam benne fantáziát. Régi vágyam volt egy régi malom vagy egy szép régi épület, amit autentikusan felújítva egy rendezvényközpontot alakíthatok ki.

Először a 200 éves magtárnak álltunk neki.

Én meg vagyok áldva, mert az apósom építészmérnök. Az ő szlogenje, hogy „Mióta Magyar Miki ’99-ben Magyarországra jött, azóta csak építkezik.” Ő építészi szempontból, én meg a fíling megőrzésében vagyok otthon. Mondhatni ketten találtuk ki milyen legyen a felújítás. A feleségem a PSZK-n végzett- így a gazdasági terület az övé. Egy jól működő családi teamet alkotunk.

Aachenben egy ódon, szép régi házban laktunk, én ilyen környezetben nőttem fel. Ez a világ, ez a dizájn amit magamba szívtam. Nem is alkalmaztunk belsőépítészt, mind az én ötletem. Föld fölött, föld alatt ment az óriási átalakítás, csatornázás, vezetékek… minden új és korszerű.

A helyet főként lakodalmakra szokták igénybe venni, mert itt minden kiszolgáló létesítmény adott, szép, hangulatos a környezet és a létszám sem akadály.  De a minap ovisokat hoztak buszokkal. Jött a Mikulás, leült az öreg kandallónál. A kicsik olyan aranyosak voltak, énekeltek neki. Nagyon szép, szívmelengető látvány volt!

Az apartman házat azért alakítottunk ki, mert milyen jó, ha a lakodalmas buli után csak ötven métert sétálok és beeshetek az ágyba – összegzi tréfásan Miklós. Hat nagy apartman,  60-70 m²-ek mindegyik két szintes  és autentikus, régi fílinggel kialakítva. Úgy 250m³ öregfát dolgoztunk itt fel, deszkákat, gerendákat, melyeket homokfúvással, felületkezelő anyagokkal restauráltunk. Egy éven át gyűjtöttem az antik felújított bútorokat a lakberendezéshez. A nyílászárók újak, de a kialakításukban hagyományőrzők.

És az Otti kövek! Ezek gyönyörű dolgok! Hihetetlen! Amikor láttam ezeket, hogy milyen fantasztikus épületelemek, megtetszett benne, hogy annyira autentikusak! Ha nem tudja az ember, hogy most készült a manufaktúrában, azt hiszi, hogy 200 éves mediterrán, toszkán vagy provence- i kövek!

Elmentünk Fehérvárra a bemutatóterembe. Előtte apósom egy csomó tervet rajzolt, hogy hova kéne kőfelületeket rakni. Nekem nagyon tetszenek ezek az ajtó- és ablakkereteket, kandallórácsok, épületelemeket, amiket ott találtunk, ezekkel nagyon szép dolgokat lehet létrehozni. Ottiék segítettek is nekünk a megfelelő kövek összeválogatásában, valamint ők is készítettek látványtervet. Ezeket az Ottikővel burkolt felületeket arányosan, mértékkel kell alkalmazni, hogy bele tudjunk vinni egy olyan fílinget a látványba, mintha lejött volna a vakolat és előtűnnének alóla a régi, öreg kövek…

Ahogy hallhatjuk Miklóst, kikerekedik a történet, hogy nem is kell egy ilyen csoda-világhoz más, mint egy nagy-nagy szív, átlagon felüli kreativitás, jó ízlés, kiváló partnerek…és persze sziszifuszi munka. És a vendéglátásnak az a mindenre kiterjedő, profi figyelmessége, amitől mindez a szépség még élvezetesebbé, igazi élménnyé válik.

A cikk aVeranda magazin 2022.januári számában jelent meg.

Írta: Boros Edit
Fotók: Fruitline