Gyárlátogatás egy manufaktúránál – egy kis nosztalgia.

Talán egy éve közölte a Veranda újság ezt a riportot- cikket. Kicsit nosztalgiázunk… a szereplők néhol változtak ugyan, de az új csapattagok lelkesedése és tenniakarása mind jobban „viszi előre az Otti Manufactura szekerét”!

Nos íme a cikk, változtatások nélkül:

Itt készül a csoda!

Mikor megpillantunk egy szép épületet, vagy kézbe veszünk egy formatervezett tárgyat, eszünkbe sem jut, hogy mennyi dolgos kéz munkájának eredményét látjuk éppen!

Mi már ismerjük az Otti Manufactura munkáit, de a műhelytitkok ismeretlenek voltak számunkra. Hogy készülnek ezek szebbnél szebb burkolatok? Milyen munkafázisok kellenek ahhoz, hogy a gondolatból manifesztum legyen? Utánajártunk!

Székesfehérváron vagyunk egy gyártelepen.
Hátulról közelítünk, mert így izgalmasabb…

Gondosan válogatott alapanyagok érkeznek a gyártótérbe, olyan sokféle, hogy csak kapkodjuk a fejünket! Nagy kavics, kis kavics, aztán még kisebb. Cementek, többféle. Homok, kvarcpúder, valami szálerősítő anyag szerűség, és folyósító…na megint új szavakat tanultunk!

„Ezek a vasoxidpigmentek: piros, kék, zöld, sárga, barna, fekete.”- mutatja Szabolcs, az öntőmester.

„Vagyis ettől ilyen színpompásak az Otti csempék?”- kérdem én kellő naivitással…

„Fontos a cementek keverési aránya, meg a szilikapor mennyisége is!”- vágja rá András, aki a napi öntési tervet állította össze éppen.

„De alapvetően a pigmentek adják a burkolatok kopórétegének színét.”- javítja Renáta, és vastag kesztyűjét egy műkővel teli vödörbe mártja, hogy a szilikonsablonba töltse az előre megkevert kékes színű anyagot. „Ezek Mór csempék, mostanában ez a menő szín!”- mondja.

„Kopóréteg? Az meg mi?”- kérdezem csodálkozva.

Nevetnek rajta. Nevet mindenki. Tetszik ez a jó hangulat, főleg értékelendő, hogy ilyen nehéz fizikai munka mellett még a viccelődésre is van idejük a lányoknak- fiúknak. Talán azon nevetnek, hogy rácsodálkoztam a „kopóréteg” szóra?

Aztán megtudom az egyik kollégától, hogy a lapok szerkezetileg általában két rétegből állnak. A mintás, strukturált, színes felső részből- na ez a kopóréteg, és az alatta lévő korpuszból, ami egy egyszerűbb összetételű szürke betonréteg.

Zúg a kényszerkeverő ( megint egy új szó!), férfiak és nők cipelik a műkővel, vagy betonnal megrakodott vödröket. Nehéz munka!- konstatálom. Mögöttem targonca suhan, valami óriási kamiont pakolnak. Szállítás van, és a komissiózás időben csúszik!- hallom fél füllel. Csaba, a cég operatív igazgatója embereket szervez, mert a kamionnak indulnia kell fél órán belül…

Ennyi ember, és mindenki tüsténkedik, rakod, fűrészel, pakol, csomagol, telefonál. Aztán útnak ered a kamion. Végre!

„Budapestre megy éppen. Egy szálloda rendelt lábazati köveket, ajtókereteket kőből ( beton), fürdőszobába kőcsempét, és lisztellókat, kőpultot, stb.”- mutat a távozó teherautó után Andor, aki elmondása szerint tervező az Otti csapatban.

Tímea, -aki a kommunikációért felelős a cégben- kávéval kínál, és végigkísér a sablonozó helyiségben. „Na ez nekem a mennyország!”- lelkendezem örömömben. Tényleg, olyan mint egy hatalmas műteremrendszer! Afféle felnőtt játszótér. Telis- tele különbféle „őssablonnal”, érdekes anyaggal, szerszámokkal, asztalosgépekkel. Megtudom Tímeától, hogy ez az üzem „lelke”, mert a sablon lenyomata az, amit később látunk. Értem! Ettől látszóbeton! Hogy ezt megtudtam…már ezért megérte eljönni!

A szobrászok keze munkája, és a sablonozók precizitása határozza meg az Otti kövek arculatát.

„Igen, de minden a tervezéssel kezdődik, mert ez a termékfejlesztés első fázisa. Ehhez kapcsolódik az értékesítés, és a marketing is!”- mondja Tímea

„És ki találja ki a motívumokat, meg ezeket a szép kőelemeket?”- kérdem kíváncsian. „Hát mi!”- Feleli büszkén Tímea. „Persze Otti( Hoffer Ottó) találja ki nagy részét a termékeknek, de nagyon sok olyan megrendelésünk van, ahol belsőépítészek, tervezők, vagy csak lelkes építők állnak elő különböző ötletekkel, kívánságokkal. És persze a saját tervezőink is nagyon ügyesek, sok esetben rájuk hagyatkozunk. Ez egy nagyon kreatív csapat!”- büszkélkedik alkalmi kísérőm. Megmutatja a loft enteriőrökben kedvelt kenhető betonfelületek mintáit is…ez tényleg csúcsdizájn! Milliméter vastagságban felhordott betonrétegek csiszolva. Nagyon szép!

„Ezt is ti gyártjátok?”- kérdem.

„Nem, itt mi csak forgalmazzuk a szükséges anyagokat, viszont nagyon fontos a kivitelezése ennek a loft betonnak! Na, erre van szuper kivitelező csapatunk!”- büszkélkedik Tímea.

„Ő István!”- veszi át a szót Ádám, aki mindenesként aposztrofálja magát.

Bemutatja nekünk Istvánt, akiről megtudjuk, hogy a kivitelezésekért felelős, és a Hold utcai piacon egy látszóbeton felület megalkotásához szervezi csapatát éppen. Láthatóan ideges, mert a pesti dugóban nehéz lesz az odajutás! Te jó ég, mennyi mindenre kell figyelni egy ilyen cégben!- mondom magamban.

Izgalmas nap volt, nem is tudunk mindenkivel beszélni, pedig rengeteg kérdésünk lenne még! Távozáskor forró kávét kapunk kolléganőmmel- ami ránk is fér, és egy- egy öntött kőcímert emlékbe. Igazán szép gesztus, köszönjük az ajándékot, és ezt a szép napot Otti Manufactura!