2016.01.28.
Budapest belvárosában – a Petőfi Sándor utcában – jártunk minap, fiatal, és lelkes kolléganőim társaságában. A célunk, egy korábbi munkánk helyszínére tervezett tárgyalás volt.
Kajahu- a hun kaja!
A Kajahu étterembe léptünk, ahol Balázs fogadott széles mosollyal. Balázs, a „góré”- a hely szelleme, kiötlője, nem titkolta szándékát előttünk, és rövid felvezető után a megvalósult étterem sikerén felbuzdulva, a jelenlegi vendégtér bővítésről vázolt fel nagyívű perspektívákat. És tényleg megérdemli a sikert a tulajdonos, csapata, és a hely maga! Ikon lehet ez a közeg! Valami olyan fórum, ahol a kultúra, a hazai design, a gasztronómia, a helyi termék, és a rohanó élet találkozik. Nonszensz elsőre? Nézd meg, és alkoss véleményt!
Nos, a megbeszélés rövidre, és zaklatottra sikerült ugyan, hiszen Balázs elfoglalt üzletember, és a rögtönzött találkozó meglehetős időzavarba terelte a feleket, de sebaj- t intve konstatáltuk a történéseket, és a korgó gyomor unszolására leültünk egy pillanatra az étlapot böngészni. Jó itt!- mondtuk ki a lányokkal szinkronban. Éva nevet, Timi szintén…
Szemlélődöm, lepereg a film… hónapok, levelek, munka. Ötletek, színek, arculat, tervezés, megint levelek, és munka.
Az eredmény magáért beszél: Az Art Deco szürkészöld kövek, és a cementszínű loft padló harmóniája a térnek alapot- vázat ad, a hozzá választott bútorok, kiegészítők pedig csillagos ötös kategória! Sopov Ildi a designer, fantasztikus ötletekkel szülte tele az indusztriális teret. Integráló személy ő, afféle született tehetség, megszállott, talán ufó…
Jó itt – mondom még egyszer. Közben a szürkemarha burger betömte a lyukakat… de még hogy!
