„SZERETETTEL ÉPÜLT MINDEN RÉSZLETE”

A helyre is érdekes módon találtunk rá – veszi át a szót Zsuzsi – Az én életem szerves része a lovaglás 11 éves korom óta. A férjemmel is a lovaglás kapcsán találkoztunk, ugyanis a tanítványom volt.
Érden laktunk, de ezen a területen én többször lovagoltam már. Szerettünk volna olyan helyen lakni, ami nagyon közel van a természethez és benne van az a potenciál, hogy egy sajtüzemet létesíthessünk, állatokat tartsunk és a takarmány is meglegyen hozzá. Egyszer a férjem kihozott ide, hogy beszélt egy úriemberrel, aki felajánlotta megvételre ezt a területet a többhektáros erdő, patak, természet mellett.

Pont olyan, amiről álmodtunk.
– Az Otti manufaktúra köveihez úgy jutottunk el, hogy én először ürömi követ szerettem volna – nevet István.
– Láttunk is egy séta alkalmával egy ilyen kőkerítést, ami nekem tetszett, de Zsuzska mondta, hogy ez úgy néz ki, mintha csak egymásra lenne rakva és mindjárt összedől!
Dehogy dől, mondtam én, de erre Zsuzska odament és kézzel lazán kihúzott egy követ a falból. Ez hatott. Így elkezdtünk utánanézni, milyen kőburkolatok vannak. Mind azon bukott el nálunk, hogy egyrészt nélkülözték a természetességet, másrészt nem tudták megoldani azt a térhatást, hogy azt érezze az ember, hogy ott egy valódi háromdimenziós kőtömb van felrakva.
Nem készítenek sarokelemet sehol.

Zsuzska talált rá az Otti Manufacturára, néztük, hogy a köveik pont olyan színűek, mint amit szeretnénk ráadásul sarokelemek is vannak hozzá. Nagyon „beleszerelmesedtünk”! Ez még jóval a ház tervezése előtt volt, ennyire régi döntés, hogy nekünk Otti kő került a házunkra. Nagyon kitartóak voltunk ebben, inkább hagytuk évekig a házat szürke homlokzati ragasztóval állni, nem választottunk egy olcsóbb megoldást.

Úgy voltunk vele: ezen Otti kő lesz!
A pasztellszín kövek az amúgy is szép – izgalmas épülettömegekkel, átriummal, boltívekkel, lugasos árnyékolóval, kolostorcserepes tetőkölteménnyel… tervezett háznak tovább emelték a hangulatát. Bent is visszaköszön egy hangulatos kandallón és az edzőterem falán.
– Annak idején a manufaktúrában Hoffer Ottó segített a kövek kiválasztásában. Tetszett, hogy nem befolyásolni próbált, hanem valóban segített.

A KITARTÁS MEGÉRLELTE A GYÜMÖLCSÉT.

Ez a ház olyan sok szeretettel van építve, hogy ez is biztosan meglátszik rajta! – véli István.
A házaspár közösen alakította ki a lakberendezést, s mivel az ízlésük is nagyon közel áll, így teljes harmóniában készült el valamennyi részlet.
– Ahogy folyamatosan épült a ház, valamennyi terület megmutatta a saját arcát – emlékezik István -, és amikor beköltöztünk minden egyes tér belesimult abba a funkcióba, amire tudatosan vagy tudat alatt rendeltetett.

Ráadásul a belső terek változnak, ahogy a nap körbejár. Itt a völgyben a fény és az árnyék nagyon komoly játékot űz a ház körül. Minden egyes terület más-más napszakban csodálatos! – Nekem az az érzésem szokott lenni, amikor gurulok az autón lefelé hozzánk- mosolyog Zsuzsa -, és meglátom a házat, ahogy lépésről lépésre feltárul és egy kicsit játszik a bemutatkozásával…hogy jaj de jó, hogy itthon vagyok!
És, hogy minden részét szeretem úgy, ahogy van, mert a mi álmainkat látom benne viszont.

Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy itt élhetünk és nap mint nap itt feltöltődhetünk. Számunkra is különleges, hogy a házaspár az álmodozástól a manifesztációig végig tudta vinni, és szakmai segítséggel meg tudta valósítani ezt a gyönyörű, elegáns, nívós otthont.

A cikk megjelent  Veranda magazin 2023. Májusi számában.

Írta: Boros Edit Fotó: Fruitine