– Hogyan lehet „külsősként” olyat alkotni, amit mások belülről szeretnek?

– Az első, amit említenék, hogy mi rengeteget kérdezünk, amiből megismerhetjük a tulajdonosokat. Azt, hogy milyen okból építkeznek és miért pont ott építkeznek, mi az, ami igazán fontos a számukra?

Mert van, akinél a praktikum a döntő, például, hogy könnyen rendben tartható otthona legyen és őket kiszolgálja. Van, aki számára sokkal inkább az életérzés a lényeg, amit a környezete közvetít. Van, akinek

az kell, hogy olyan érdekes dizájnelemek legyenek a terekben, amelyek az ő karakterét mutatják… Mindenkit más és más motivál abban, hogy az otthonát otthonnak érezze.

– Ebben az esetben hogyan inspiráltak a tulajdonosok?

– Volt egy erős megtapasztalásuk: a nászútjukat a francia Provence-ben töltötték. Szerették volna, ha ez az emlék visszaköszön a mindennapjaikban, azt a boldogságot, gondatlanságot, azt a fílinget szerették volna átültetni az otthonukba.

Mindezt úgy kellett megvalósítanom, hogy „erőltetett” se legyen, tehát teljesen életszerű és természetesen élhető legyen az otthonuk.

Ők direkt ehhez az álmukhoz kerestek telket, kilátást az ideális fekvésű házhoz, ennek jegyében alakult ki a tömegformálás, a ház külső és belső megjelenése. A két kis energikus fiúgyerekük már megvolt, tehát belekalkuláltuk a tervekbe, hogy nyilván majd „bontják a házat”: így szempont volt, hogy mindenhez kertkapcsolatunk legyen. Azért lett szinteltolásos a ház, hogy minden helyzetből rá tudjanak látni a kertben a gyerekekre.

–Te, mint belsőépítész az építkezés mely stádiumában kapcsolódsz be?

– Ez különböző, de mindenképp van egy oda-vissza kommunikáció az építésszel. Ebben az esetben, amikor a helyiség használatnál a szokásos „hova érkezünk meg, hol vagyunk napközben, mi a cipős terület és a csendesebb privát zóna…” letisztult, akkor az építészeti terveken is változtatni kellett. Vagy ott a látszó gerendák esete, amihez tulajdonosok ragaszkodtak. Strukturálisan nem tartóelemek, de mi kértük a kivitelezőtől… A ház külső megjelenésében az Otti kő burkolatát én kértem, őket ismertem régebbről, nagyon szép munkáik vannak, mutattam a tulajdonosoknak, nekik is tetszett, ezért Otti burkolatot kértem az építésztől.

–Hogyan tervezed meg a belső terekben az anyagokat, a burkolatokat, bútorokat, textileket?

– Egy 3D-s mintaképpel indulunk, ami olyan, mint egy hófehér makett, ahol a bútoroknak, burkolatoknak még nincs színe textúrája, de már így is tökéletesen kell működniük. Ekkorra már nagyon jól ismerjük az ügyfeleinket, és az adott stíluson, anyagon belül több variációt javasolunk nekik. A végső döntést ők hozzák meg. Mi abban hiszünk, hogy az anyagokat egymás mellé kell tenni, elmegyünk az adott boltba, azzal a tapétával, azzal a bútorszínnel… és összenézzük élőben.

A tulajdonosok annyira szerették, belakták az otthonukat, hogy hamarabb volt a konyhakertben termés, minthogy elkészültünk

volna. Így egyből élték az egészet. A fiúk is hamar beleszoktak a vidéki életbe és nagyon élvezik.

A választás mindig az övék, a tulajdonos nem érzi úgy, hogy mi a feje fölött tervezünk valamit, a kiválasztás öröme mindig az övé. A textileknél a textiltervező és az ügyfél között dől el a választás, mi inkább figyelő szemet, támogatást jelentünk, ugyanígy a kiegészítők esetében. De a burkolatokat, bútorokat, fürdőszoba szanitereket, világítást a legkisebb részletig megtervezzük. Kata még számtalan apró és lényeges tervezési

mozzanatba beavatott bennünket, de sajnos csak ennyi fért a mesénkbe a kis provence-i stílusú örömotthonról…

A cikk a Veranda magazin 2023/2 számban jelent meg

írta: BOROS EDIT fotó: HLINKA ZSOLT

Videó ide kattintva érhető el róla.